17.fejezet

Abban a percben Jake kinyitotta az ajtót és nagyon mérgesen nézett rám.Én csak bámultam megszeppenve.
-ha csak ennyi a hozzáfűzni valód ....-és rám akarta csukni az ajtót de én odatettem a lábam.
-Csak megakartam kérdezni nem láttad - e Adamat mert nem találjuk apuval három napja nem jött haza.
-nem- dobta oda kurtán és ismét rám akarta csukni az ajtót.
-Jake tudod nagyon jól hogy elmondanám ha én is tudnám mi ez az egész-fakadtam ki hírtelen záporozni kezdtek a könnyeim és már nem is érdekelt ha rácsapja az ajtót elhúztam a lábam.Azonban az ajtó nem csukódott be.A lélegzetem elállt amikor Jakob lehajolt hozzám a  könnycseppeket letörölte és egy puszit nyomott...az arcomra.
-ne sírj jó? itt van Adam biztonságban nálunk még egy pár napig itt lesz azután hazamegy rendben?-én csak bólogattam és a fejem a földnek szegeztem.Erre ő magához szorított és én erre reagálva átöleltem a derekát és a nyakához nyomtam az orrom. Az illata nagyon kellemes volt egy fenyőhöz hasonlíthatnám hisz olyan merev is volt.De ugyanakkor melegséget adott már nem is fáztam és a remegésem is elmúlt.Kicsit később lazított szorításán éreztem hogy elakar engedni de én nem akartam de muszáj volt nehogy hülyének nézzen hogy itt szorongatom .Miután elengedtük egymást indulni akartam de ő megfogta a kezem ..
-nem jönnél be egy kicsit?-és már megint az a huncut mosoly és elpirult arc amint a tarkóját vakargatja .ennek ellenállni nem lehet .
-nagyon szívesen - böktem ki nehezen és ő megkönnyebbülten húzott be maga után a házba .