11.fejezet

Az az érzés amit éreztem le írhatatlan.Éreztem hogy még szorosabban akarom őt ölelni és hogy olyan jó meleget áraszt az ölelése amiből sosem lenne elég, mivel elég fázós típus vagyok.És az illata mint a májusi magnóliáknak.Egyszer csak Adam tűnt fel az ajtóban és le fényképezett minket .Jacob felpattant az ágyról és csak ennyit bökött oda:

- bocs myss -és egy válvonós fintort vágott hozzá.-ja és nem szakítottunk csak kellett valami kifogás .- újra vállat vont és megfogtam az első dolgot ami a kezembe került ami persze egy párna volt és hozzá vágtam.És csak a nevetését hallottam miközben letrappoltak a lépcsőn. Pedig már annyira örültem hogy szakítottak Kicsit elkezdtem reménykedni hogy talán ő és én...

-Miley ne álmodozz húzás lefelé.-kiabált fel nekem Adam

- Nem is álmodozok!-mondtam duzzogva.Bár eltalálta tagadni szabad vagy nem ? jó lehet hogy nem a legszebb dolog de a bátyámnak nem fogom azt lekiabálni hogy maradj csendben Jacobról álmodozom először is azért mert beköpne neki másrészt meg itt van lent a földszinten.Felugrottam az ágyról és letrappoltam a lépcsőn direkt jó nagyokat ugrottam a lépcsőfokokra hogy hangosabb legyek és érezhető legyen hogy milyen dühös vagyok.Mikor leértem észrevettem hogy már senki sincs itt csak Adam.

-hová lettek ?-kérdeztem csodálkozva.

-elmentek ilyen többszörös randira vagy mire..-ezt nem hiszem el ismételten faképnél hagytak egy majommal aki nem más mint a bátyám.

-és nancy?

-őm asszem ő Sethel ment -mi a fene Nancy és Sath? Sath úgymond a kisöcsém persze nem igazábol csak szinte olyan. Mikor kicsi volt nagyon sokat vigyáztam rá.Persze sosem haégatott rám ezért utáltam is rá vigyázni. Ezek szerint Sath is bunkó lesz mint a bátyám.

- Elég csinosan kicicomáztak Miley....

-Ezt most bóknak szántad?-kérdeztem felhúzott orral... De ő csak vállat vont.