14.fejezet

Felértem a szobámba és erős gondolat erőltetésbe kezdtem.Mi lehet az a nagy titok amit Adam és Jake rejtegetnek előlem? Hirtelen a fejem annyira elkezdett fájni de nem értettem miért.Mikor bementem a házba a lépcső aljába ledobtam a táskám és bementem a konyhába hogy keressek fájdalom csillapítót de egy darab sem volt.És senki sem volt otthon hogy segítsen rajtam .A nagy fejfájás hírtelen a kezembe nyilallt .Éreztem hogy valami mintha ki akarna törni a kezemből .Mintha valami belülről szakított volna szét.Ránéztem a kezemre és láttam hogy csakúgy ömlik belőlem a vér pedig meg sem vágtam a tükrös szekrényemben kutattam az orvosi doboz után.Az egész konyha a véremtől csúszott.Mire előkapartam a másik kezem is elkezdett vérezni gyorsan lemostam és fertőtlenítettem bekötöttem hogy apa ne kérdezze mit csináltam a kezemmel gyorsan feltakarítottam mindent és becsuktam a tükrös szekrény ajtaját.Belenéztem a tükörbe és a gyönyörű barna hajam hírtelen lenőtt már csak a vége volt barna.Nem értettem mi ez az egész .Miközben ezen tűnődtem Jacob jött be az ajtón.

-Miley?? merre vagy ?-az előbb váltunk el és vissza jött. Talán valami fontosat akar mondani.Reménykedtem hogy valami olyan hogy szeret vagy ilyesmi .De az is eszembe jutott hogy le akar koptatni ja és még valami .Ha rögtön nem tüntetem el a véres cuccokat és a hajam akkor végképp nem számíthatok olyasmire hogy tetszek neki még a végén mazoristának hisz.Fejemre húztam a tutyim és mire megfordultam ott állt mögöttem.

-Szia! -mondta tündéri mosollyal.Ha tudná hogy ettől a nézéstől nem csak én de a bugyim is elolvad menekülne amerre csak tudna.De ha azt tudná hogy én mit érzek és hogy vágyom érintésére, ölelésére minden pillanatára, arra a tudatra, hogy velem van.És ha majd egy nap megkérdezi tőlem, mi a fontosabb számodra? Én vagy az életed? És én azt felelném, az életem. Akkor elhagyna... pedig ha tudná, hogy ő az Életem!Ha tudná hányszor gondolok rá, és hányszor töltöm ébren az éjszakát, hány könny szökik a szemembe érte, de mindig csak azért, mert SZERETEM ŐT!"Két egymáshoz tartozó szívet láthatatlan ezüst szál köt össze, és bármilyen távol vannak is egymástól, az soha el nem szakadhat!" Mondta egyszer egy költő.Milyen igaza volt.Leírni bizony nem tudom, amit iránta érzek! Hisz tudnia kellene, szeretem őt! Elmondanám neki s az egész világnak, Ha eddig szerettelek, ezután imádlak!Azt akarom, hogy mindig így legyen, hogy fogd a kezem, hogy ajkaddal megérintsd ajkamat, és örökké halljam halk hangodat...Azt akarom, hogy mindig így legyen, hogy öledbe hajtsam a fejem, te hajamba túrsz gyengéden. Nem is kell más, csak ezt kérem...Azt akarom, hogy mindig így legyen, hogy rabul ejtsd szívem. Most párharcra hív a szerelem, VELED! de ha együtt halunk, én nem szenvedek... Így szeretnék élni most, Gyere szállj velem, Nem érdekel más, csak azt akarom, hogy mindig így legyen...A szerelem az, melyet adunk, nem az, melyet találunk.Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, én már akkor úgy éreztem, meghalok Érted!Hiányzik szemed barna melegsége, hiányzik kezed gyengéd érintése, hiányzik minden szavad, amit valaha mondtál, hiányzik minden tetted, amit valaha csináltál. Fényképeddel fekszem és kelek, nem bírom ki nélküled az életemet! A szád mosolyog, s a szemed ragyog, most úgy érzem, boldog vagyok!Ha melletted lehetek az le írhatatlan érzés.Bár eltudnám ezeket mondani a szemébe.Bár olyan könnyű lenne.Még mindig nézett és mosolygott rám.Biztosan flúgosnak nézet mert nem válaszoltam.Nagy nehezen kinyögtem:-Szia!

-az autóban hagytad a karkötőd -de aranyos visszahozta nekem..köszönöm.- rámosolyogtam és átvettem a karkötőm.

-Te jó ég! -szólta el magát .Én meg csak néztem mi gond lehet.-Mit csináltál a kezeddel.Kér percre itt hagylak és te máris balesetet okozol?-alig bírtam szóhoz jutni .Mit mondjak hisz én sem tudom hogyan csináltam.Kiakarta bontani a kötést de én azt nem a legjobb ötletnek találtam.Elkaptam a kezem az övéből.És ő rám nézett.Megkérdezte:-Megnézhetem? lehet hogy én tudok segíteni.-Már nem vészes -dobtam oda nyersen.Látszott hogy nem esett jól neki .Nagyon felkapta a vizet.-Jó rendben akkor továbbra is csináld ezt a tartózkodást nem érdekel .Egyszer közelebb kerülsz hozzám és utána egyre messzebbre távolodsz nem értelek Miley.-Öntötte ki a szívét nekem.De igaza volt .Én sem értettem magam.Mivel a földet bámultam és nem válaszoltam neki kiviharzott a házból és becsapta maga után az ajtót.